a múltkori bejegyzésem kellően pozitív fogadtatásra talált, így kalandozásaink a hang művészetekben folytatódnak. ezúttal a “musique concrète“-tól hangobjektumokon át hangépítményekig.

a fenti (kakukktojás) kép max ernst műve, címe “európa eső után“. merem tiszta szívből javasolni, hogy szemléljük amilyen nagyban csak lehet (mivel az eredeti sajnos meglehetősen messze van), lehetőleg ne képernyőn. repró miegymás. a kép két okból szerepel itt (szépértékét most nem zengeném). először is a szürrealisták által nagyon kedvelt dekalomán technikát használ (wikin nincs, itt tessék utánaolvasni) :-

decalomania

A late 18th century technique for decorating furniture and accessories with prints in imitation of oriental lacquer work in which the relief decorations are formed by cut-out prints stuck to a painted surface and varnished or placed under glass and varnished from behind, imitating reverse painting. Depending on which way it was printed; a decal could be varnish-transferred to the back of glass or adhered over an opaque surface. They were very useful for images on non-flat surfaces, which are hard to print on – rounded tops of cracker tins, curved glass beer signs. They were and are used to apply decorations to scrap books, ceramic plates and cups etc, Original quarter calf gilt, rubbed

ernst esetében ez általában különböző vászon mögé helyezett és annak nekinyomott tárgyak segítségével generált véletlen mintákat és textúrákat jelent. másodsorban a kép hihetetlenül borongós, búskomor hangulata híven tükrözi a világháború után európa szerte megélt letargiát. kiábrándultság az égést megelőző időkből, annak értékeiből és a romok újjáépítése vmi teljesen mássá. (talán innen indulhat az a dekadencia is amiről dilemmák szólnak, de ez egy másik bejegyzés témája).

hasonlóan a hagyományos zenei formákból és struktúrákból történő kiábrándultság és a technika közben elért vívmányai mentén jelennek meg az új avantgarde zene képviselői is.

pierre schaeffer (1910-1995)

• 1966-ban adja ki a zenei objektumokról szóló “traité des objets musicaux” c. művét. ebben kísérletet tesz a hang objektumok (objets sonores) osztályzására. fontos, hogy itt az érzékelt hang mint entitás vizsgálódása tárgya, nem pedig a hangot kiadó fizikai tárgyak. hét kategóriára osztja őket. tömeg, dinamika, hangszín, dallambeli szerep, tömegbeli szerep, erő és burok. A francia nyelvű kiadás mind a mai napig nem lett lefordítva angolra (magyarra sem
• 1948-ban az “öt tanulmány zajra” c. művével lokomotívok zörejéből és egyéb korabeli hangokból állít össze művet
• megalapítja a “musique concrète” irányzatot, melyet elég sokan félreértenek; itt nem a hangszeres zenétől való megszabadulásról (ill nem hangszerek által keltett hangok használatáról) van elsősorban szó, mint inkább új zenei kifejezések kereséséről. nem a kottára rótt hangjegyekből születő hangokból összeálló zenéről, hanem a minket körülvevő és jelenlévő hangok gyűjtéséről és zenévé szervezéséről. legfontosabb eszköze (persze még csak lineáris szerkesztés lévén) a vágás (cut)
• számos könyv, 1952 “A konkrét zene kutatása” (a la recherche d’une musique concrète), “solfege de l’objet sonore” ubuweb-en itt, ill. hangok katalógusa itt.

pierre henry (1927-)

• egy időben annyira elege lett a zenei világból, hogy a teljes világban létező zenei repertoár elpusztítását tűzte ki célul
• repetitív (nem mai értelemben), ismert tárgyakat idéző hangok, pl. “a nyikorgó ajtó” (címe pont azt takarja ami hallható), “symphonie pour un homme seul”, stb.
• otthonát megnyitja publikum számára és előadásokat tart
• 1957-ben megalapítják schaeffer-rel a “groupe de recherche de musique concrète”-t
• érdekesség: a futuráma címzenéje is az ő nevéhez fűződik

edgard varèse (1883-1965)

• itt már persze nagyágyúról van szó, az avant garde és az elektronikus zene első igazi sztárja.
• a phillips amikor felkérte le corbusier-t, hogy az 1958-as világkiállításra készítsen nekik egy kiállítási pavilont, a phillips előszőr britten-t akarja varèse mellé, hogy zenét szerezzen, melyet abban folyamatosan játszanának, de britten ekkor épp indiában volt, így a választás majd xenakis-ra esik. varèse akkor megy bele az egészbe, ha phillips nem állíthatja ki egyetlen termékét sem (csekély szigor), mely meg is történik és megszületik a világ első elektronikus költeménye a “poéme electronique” (és egyben a világ első multimédia élménye is az épület, fény és hang hármasa által)

iannis xenakis (1922-2001)

• nos ő személyes kedvencek egyike, úgyhogy majd egy saját bejegyzést is kap, de addig is. corbusier keze alatt dolgozott építészként, amikor a feljebb említett világkiállítási projekt beüt és a sors fintora folytán ugye ő is zenét szerez (ekkor már rég zenei tanulmányokat végez és másik nagy kedvencem egy igazi óriás tanítja zenére). elmondása szerint (olvasván anno) még az épület is az ő keze munkája, melyet corbusier, hmm well, lenyúlt. a pavilonban 8 percig szólhatott darabja, erre szerzi a concrète ph-t. a ph itt persze hiperbolikus parabolára utal (az épület szerkesztésére rezonálva) és nem holmi sav-lúg tengelyre. később ebből metastaseis. über racionalista (nem véletlen görög) megközelítése a meta művészetnek, mely szerint minden művészet realizálható matematikailag.
• tér és hang

alvin lucier (1931-)

• az öreg szerencsére él és virul, többször is találkoztunk vele, igazából tér és hang bizonyos értelemben xenakis-tól egyenesen hozzá vezet, no ő nem matematika, hanem rácsodálkozás fizikai jelenségekre. hang és tér.
• “egy szobában ülök. nem abban amelyikben te most. felveszem saját beszédem [...] ezt nem a fizikai jelenség demonstrálására szánom, hanem beszédem szabálytalanságainak kisimítására” mondja fel az “egy szobában ülök” (i am sitting in a room) c. művében végtelen szalagra, ahol a szoba önrezonanciája a végén teljesen eltünteti az emberi hangot és már csak a tér puszta hangja marad. a mondat végét persze nehéz megérteni ha valaki még nem beszélt lucier-rel, mert az öreg beszédhibás és dadog, ez adja a másik oldalát. az egész darab meghallgatható itt.
• zene agyhullámokra (music for a solo performer), interferencia kísérletek és egyéb fülcsiklandozások

david tudor (1926-1996)

• no nála összeér cage, cunningham és duchamp. nem rossz konstelláció
• esőerdő (rainforest) c. darabja talán a legfontosabb, hangok kezelése, effektek melyek átalakítják az eredeti hangot. cunningham azonos című táncelőadásához az első verzió
• cage preparált zongoradarabjainak első előadója
• 1968-ban írt egyesülés (reunion) c. darabját, melyben színpadon sakkozik két ember (ahol a lépések fény beállításokat befolyásolnak) cage és duchamp játszották el.

marianne amacher

• fültáncok, hanggal összekötött termek (egyik teremből a másikba hang teremti meg az átvezetést) – sound joined rooms

janette cardiff (1957-)

• kanadai hölgy, kivel nagy szerencsém volt itt találkozni. hangséták (lásd előző link)
• motetta 40 hangra (forty-part motet), 40 reneszánsz hang énekel hangszórókból, köztük haladva

kristina kubisch

• drótnélküli fejhallgatók, adó emberek feje felett, térben haladva hang pozíciótól függően változik (megintcsak london)

achim woolscheid

• állandó hang installáció, egy házat alakított át, mely be van mikrofonozva és ebből szakadatlan szól az utcára a zene, a benne élők minden pillanatát közvetítve
• pazar alkotások itt, mindenkinek melegen ajánlom