most a szinesztézia és a XX-ik (ill. XXI-ik) századi hang néhány metszéspontját járnók körbe. um. több érzet társulása.

…

aki nem hallotta még carsten nicolai-nak, esetleg a média kiadójának raster noton-nak a nevét, az nagy valószínűséggel nem érdelkődik túl mélyen a hangok irányában. mai pen rai egyik nagy kedvence, az elementáris erejű 20′ to 2000. ezt még megjelenésekor első kiadásban szerencsére, mert ma már csak az utánnyomás is 300 euró, az eredeti kis példányszámú kiadás pedig szinte beszerezhetetlen, néha irdatlan összegekért itt-ott. ez azon kevés albumok egyike, mely a torrent korszakban is fizikai valójában kell, a hang csak rész. mágneses erőterek. minimál terv. no meg nyugdíjkiegészítés.

még egy kihagyhatatlant említenénk, ha már szinesztézia, akkor persze szinesztézia kiadó. megjelenésekor rögtön szert tettünk az ausztrál robin fox eltérülő elektronok (backscatter) c. dvd-jére, ez még elérhető áron beszerezhető, karácsonyi ajándéknak merem javasolni minimál zenét, zajt, nyquist frekvenciákat kedvelőknek ill. nemkedvelt anyósoknak. egy review itt.

nos alva noto-val (carsten nicolai) kezdenénk (bár gyanítható, hogy róla lesz még egy önálló bejegyzés valamikor), majd visszacsévélnénk a történelem elejére (püthagórasz) és szép lassan csorognánk újra előre.

1. carsten nicolai (alva noto)
   • 2001-ben velencei biennálén “fagyott víz” (frozen water). víz egy tálban, színuszokkal mintára vágva. álló hullámok, statikus dermedés. jég. enyhén lakónikus leírás itt, bővebben itt
   • 2000-ben milch (tej). ugyanez tejjel.
   • persze leginkább ernst chladni kísérleteire emlékeztet, azok továbbgondolása, műként reprezentálása
2. püthagórasz
   • egyik tanítványáról hipparkhoszról már volt szó, érdekes módon ő is a hangokkal (rezonancia) foglalkozott. a fáma szerint püthagórasz egy kovácsműhely mellett sétálva üllő és kalapács csattanó hangját hallgatva jön rá az akusztikai összefüggésre (2x nehezebb 2x mélyebbet produkál, lásd wiki), majd innen felharmónikusok, stb.
   • persze ezen elgondolkozva ha nietzsche zarathustrájának görög impulzusait is figyelembe vesszük, akkor rögtön érthetőek lesznek strauss zarathustrájának kvintjei
   • és az sem véletlen, hogy szférák zenéje, univerzum rendje a monochord-dal
   • további olvasmány itt
3. alexander scriabin
   • ha már nietzschénél vagyunk, scriabin nietzsche übermensch teóriáit tanulmányozza, később teozófiával is foglalkozik
   • scriabin szinesztéziás és ez munkásságán nagyon érződik, szinte minden darabja a színek és hangok kereszteződéseinek vidékéről.
   • prométeusz: vers a tűzről” (prometheus: the poem of fire) c. művében, melyet mellesleg newton olvasása közben komponált, meg is jelenik a színorgona (clavier à lumières), melyen mint egy orgonán lehetett játszani, de fényt vetít a falra. zenében newtoni optika elvei (fény felbontása elemi összetevőire, prizma)
   • és persze a misztikus összhangzat
4. arnold schoenberg
   • az atonális zene atyja, a szerencsés kéz (die glückliche hand) c. művében 1910-ben mennydörgés és villámlás vezérli a hangok felosztását
5. wassily kandinsky
   • első ránézésre hangtól távoli. azonban a művészeti spiritualitást tekintve (spiritual in art) a szinesztézia beszivárog (ld wiki), zongorán középső c sárga, zárlat mindig fekete, stb.
   • zenei dráma “sárga hang” címen (előszőr “az óriások“-nak hívták)
6. paul klee
   • bach fúgáit festményekre transzponálja (wikin nincs, innen tessék)
7. wladimir baranoff-rossine
   • az oktofón zongora feltalálója (wiki link halott, oktofón um. sztereó 2, quadro 4, okto 8 csatorna), mely egyszerre játszik hangot és fényt. 1924-ben mutatja be a moszkvai nagyszínházban (bolshoi theatre).
8. stanton macdonald-wright
   • absztrakt festő, a “színek használata” (on the treaty of colour), melyben színeket zenei hangoknak feleltet meg
   • 1923-ban synchron-diachrone
9. oskar fischinger
   • walt disney animátor, nagyon kevesen ismerik “rádió dinamika” (radio dynamics) c. művét, melyben a képet pulzálja zenei ritmusokban, hang nélkül
10. rudolf pfenninger (wikire bejegyzést írni)
    • a hangos filmben a hang ugye a film szélén rögzítődött. a lukak mellett, mely nem látható, ahol a fogaskerék hajtotta a filmet. nos pfenninger ide rajzolt (sic!) hangokat kézzel, melyet a gép lejátszott.
    • wikin nincs bejegyzés róla se, itt egy elég derekas összeállítás (pdf itt)
11. la monte young
    • róla már volt szó többször is, személyes kedvenc. szinestézia kapcsán elsőre “az álomház” (the dream house) ugrik be, ahol young tökéletes intonációjú színuszai és zazeela kalligráfia szerű fény szobrai definiálják át a lila teret és lassuló időt.
    • sőt tovább megy, saját időszámítást definiál (32 óra egy nap), mellyel érdekes fázisban csúszik el a halandók mindennapjaitól.
    • meghallgatásra at 1960 #7 c. kompozíciót javasolnánk
    • ubuweb-en továbbiak itt
12. tony conrad
    • ugye ő a velvet underground kapcsán ismert, ami azért érdekes, mert a csapatban nem volt soha (névadó)
    • matematikusként végez 1962-ben
    • ő is mint cale (ubuweben itt), maclise (ubuweben itt), young (ubuweben itt) és zazeela az “álom szindikátus” (dream syndicate) vagy másnéven “az örök zene színházának” (theatre of eternal music) korai tagja.
    • sajátos hangolások, videó
13. yves klein
    • még színt is szabadalmaztatott, ezt nemrég volt szerencsénk élőben is látni “a szín klein után” (colour after klein) c- kiállításon a barbican-ban. ütős szín, nem elmondható élmény, mindenkinek javaslom élőben
    • klein a színe szabadalmaztatásakor rendezett bemutatón szólaltatta meg a monoton szinfónia (monotone symphony) c. művét (itt persze játék monokrómra), mely egy hosszan kitartott akkord. meghallgatható ubuweb-en itt.
14. harry partch
    • hobóból lett zenész (no nem amolyan műbobó mint ami nekünk van idehaza)
    • a mikrotonális zenébe ássa bele magát, legtöbb darabjában a hangjait egy 43 fokú skálára húzza föl.
    • 1949-ben írja meg “egy zene fejlődése” (genesis of a music) c. könyvét, melyben saját zenéjéről, összhangzattanáról és hangszerterveiről ír.
    • a korporealitás (corporeality) első úttöröje (minden művészeti forma elsődleges célpontja a test), erről lesz még egy hosszabb bejegyzés, maiak kapcsán
    • meghallgatásra javallt: “a megbabonázott” (the bewitched) 1957-ből és a “varázslatos hangok” (magical sounds)

ha már partch-nél tartottunk, akkor érdemes az alternatív hangolásmódok jelesebb képviselőiről megemlékezni:

• lou harrison
• karlheinz stockhausen – fény c. operájában
• sun ra’s arkestra – hol nem
• pauline oliveros – “elmélyült hallgatás” (deep listening)
• alvin lucier – “zene hosszú vékony drótra” (music on a long thin wire)

innen a dolgok a konceptualitás útjára terelődnek és a hangokkal foglalkozók új energiát nyernek a rendezett folyamatokból (kevesebb kontroll és külső beavatkozás által), de a véletlen műveletek már egy következő bejegyzés tárgya…