elnézést a hosszas hallgatásért, többen is. nos mai pen rai laptoptalanul töltötte londonban a szentestéig felvezető hetet, így hát. mint mindig, most is egy hétnyi bejegyzésre elég ráhatás, de legelőször ennek ellenére mclaren úrt említenők. két okból is. először, mivel eleddig sajna mai pen rai előtt ismeretlen volt munkássága, másrészt, mert egy már egyszer taglalt bejegyzésbe szervesen illeszkedik. mclaren filmesként valószínűleg legmesszebbre tolta ki a celluloid mint média használatát, mind kép mind hang terén. kezdeti filmjenek világát a korabeli szovjet dokumentumfilmek határozzák meg (pl. camera makes whoopee (1935)). 1938-ban készíti el első kamera nélküli filmjét (love on the wing (1938)). filmre, celluloidra tollal, tussal. a tánc felettébb nagy hatással révén fókusza ebbe az irányba terelődik (pas de deux (1968)), mely baftá-t is nyer. kezdetben a celluloidra közvetlen rajzolt művekkel olyan kapcsolatot alakít ki a médiummal akár festő vásznával, ezt tovább mikor a film szélén elhelyezkedő hangsávot is (optikai úton, erről már volt bejegyzés pfenninger kapcsán). audió vizuális totalitás (pl. loops (1940)). “a vonások száma határozza meg a hangmagasságot, a mérete a hangerőt, az alakja pedig a hangszínt” nyilatkozza egy riportban. a háromdimenziós tér és a fény kapcsolatát feszegeti painting with light-beli c’est l’aviron (1944) programjában és a blinkity blank (1944) mesterművében. a szürrealizmustól sem áll távol, pl. a cut-outs című mű és az 1952-ben oscar nyertes neighbours-ben. munkássága dvd-n is megvásárolható ill. jan 28-ig megtekinthető nft-ben.