i'm sentimental, if you know what i mean;
i love the country but
i can't stand the scene.
and i'm neither left or right.
i'm just staying home tonight.
getting lost in that hopeless little screen
  -- leonard cohen

egyre ritkábban kerül mai pen rai elé olyan könyv, melyet letenni gyakorlatilag letehetetlen. különösen ha az oroszokról beszélünk. ha valakinek hirtelen gogol vagy dosztojevszkij jutna az eszébe, akkor nagy valószínűséggel véletlen keveredett ezekre az oldalakra, esetleg egy igazi kihalóban lévő faj - az ösztöndíját nem aznap elivó és az irodalmon túl is kortárs irányokban érdeklődő irodalmárok - egyede. egy picit olyan mint a parliament cigarettát - ráadásul londonban - szívó dohányos. dying breed minden értelemben. a könyv valószínűleg a borítóján csüngő geuvara gorilla guerilla imázsával azok kezébe is kerül akik

a pult fölött fekete póló lógott, che guevara arcképével és a rage against the machine felirattal. a póló alatt kis tábla: a hónap slágere. És ebben nem volt semmi meglepő, hisz tatarszkij tudta (és írt is róla valamelyik koncepcióban), hogy a radikális ifjúsági kultúra szférájában semmi sem olyan piacképes mint a kifogástalanul előre csomagolt és politikailag korrekt lázadás az ellen a világ ellen, amelyben a politikai korrektség uralkodik és mindent előre csomagoltak

csehov talán kivétel lehetne a régebbi oroszok között (um. ezen oldalak és csehov olvasása kompatibilis), de ez egy másik bejegyzés témája (nyilván az olcsó diákkönyvtár és a megrövidült attention span)

a pu er kolostorból való lobszang szucsong tibeti szerzetes azt feltételezi, hogy abban az esetben, ha egy bizonyos műsort - például egy futball meccset - egyidejűleg a föld népességének négyötödénél többen néznének, akkor a tárgyalt virtuális hatás képes lenne az emberek együttes tudatából kiszorítani az emberi létsíkról való kollektív karmikus látomást, és ez beláthatatlan következményekkel járna (abszolút valószínű, hogy az olvadt fém-fürdő pokla, a kés-erdő pokla, stb. mellett új pokol keletkezne, mégpedig az örök futballbajnokság pokla)

mint már egyszer említett könyvében, itt is mítoszt teremt, hirtelen nem is tudnók felsorolni hasonlóan rezonáló szerzőt. szép a nyitva hagyott, az idézett babiloni három kaldeus találóskérdése, mely később valósággá (?) is válik, valóban a babiloni építményre (reklám világ) történő felmenetelről, vagy az égi galócafélék (hallucinogének) használatáról szól-e

az emberek nem kokaint, hanem pénzt szippantanak, és az összecsavart százdolláros, amelyet az íratlan szabályok megkövetelnek, fontosabb mint maga a por. ha grammonként húsz kopejkáért árulnák a patikában a kokaint, mint a fogfájás elleni öblögetőszert, akkor csak a szakadtak élnének vele, ahogy ez egyébként a század elején volt. ha pedig a pillanat ragasztó flakonja ezer rubelbe kerülne, akkor kész örömmel szipuzna vele az egész moszkvai aranyifjúság, és a bemutatókon meg partikon sikk lenne, hogy valakit könnyű vegyszerszag leng körül, agysejtjei pusztulására panaszkodik, és hosszú időre elvonul a mellékhelységbe. a pletykalapok mélyértelmű cover story-kat szentelnének a szipuzás közben fejre húzandó reklámszatyor esztétikájának (természetesen szasa bro írná őket), és aztán szép lassan jobb órák, bugyik, kölnik reklámját tördelnék bele ebbe az anyagba…

az emberi fogyasztói alaptermészetet, a wow felkiáltással lelkendezőket is osztja rendesen :-

az oránusnak mint egésznek a létparancsa azt követeli, hogy sejtrendszerét állandóan erősödő pénzáram mossa át. ezért az oranus az evolúciója során - jelenleg a puhatestűekéhez közeli fejlődési fokon van - a legegyszerűbb idegrendszerűséget, az úgynevezett “médiát” fejlesztette ki, amelyek alapja a televíziózás. ez az idegrendszer az oránus virtuális szervezetében idegi hatásimpulzusokat küld szét, amelyek sejt-monádjai tevékenységét irányítják.

ezeknek a hatásimpulzusoknak három fajtája létezik: orális, anális és elfojtó vau-impulzusok (a “wow” kereskedelmi indulatszó alapján)

szóval bárkinek kedve szottyan a babiloni bélyegre, bátran javasoljuk viktor pelevin generation “p”-jét (magyarországon európa könyvkiadónál, bratka lászló felettébb jó fordításában), de persze az sem baj ha nem

minden pont ellenkezőleg van, mint ahogy az emberek hiszik - nincs igazság, se hazugság, csakegyetlen végtelenül világos, tiszta és egyszerű gondolat van, amelyben a pohár vízbe hullott tintacsepphez hasonlatos lélek gomolyog. és amikor az ember megszűnik ebben az egyszerű tisztaságban gomolyogni, semmi sem történik, és kiderül, hogy az élet csupáncsak függönyök surrogása egy rég összedőlt torony ablakában, és ezekben a függönyökben mindegyik fonál azt hiszi, hogy a nagy istennő vele van. és az istennő valóban vele van