itt mai pen rai-nél a pop kult irányába is szeretettel tekintgetünk, így nem meglepő, hogy valamennyi james bond rész is a palettán volt. sőt bond kezdetben a fehérzajjá játszott vhs-ről zengte fülünkbe kifogástalan németséggel az azóta klassikussá vált “hallo, mein name ist bond” szavakat. ezek után érthető, hogy a minap betelepedett a brigád a nagy vászon elé és megnézte a legújabbat… nem minden előítélet nélkül ugyan, mert daniel craig-et még a legfinomabb angol is valószínűleg egyszerűen csak thug-nak bélyegezné, így nem teljesen illett az eddigi megszokott gentleman-ek sorába. node. kellemes csalódás, ugyan thug-nak thug, de ezt nem is tagadja, sőt. valószínűleg a legintenzívebb akció jelenetek.

ám most mégsem ezért említenénk, illetve méltatnánk a filmet. a james bond filmek veleje mai pen rai számára mindig is a nyitó szekvencia, melyet általában ütős számok kísérnek (néha így üt, néha úgy, de végülis féregírtó is két értelemben). úgy ezek (már mint a nyitó szekvenciák) másokat is írásra ihlettek, így most ami ott is, azt itt nem.

eddig úgy gondoltuk, hogy a moholy tanítvány grafikus tervező, robert brownjohn, akiről a bejegyzés címe is, készítette a legjobb nyitó szekvenciát a from russia with love-ban ill. a goldfinger-ben, ahol fénnyel projektál meztelen női testekre. ez nyilván önmagában is elárulja a moholy vonalat, hisz moholy ekkor már a fényszobrászat nagymestere. ám ami még érdekes lehet itt, az persze goldfinger maga, márhogy goldfinger ernő honfitársunk, akinek flemming annyira gyűlölte hampstead-i villáját (szomszédok voltak), ill. általában az épitészetét, hogy megtette könyve főgonoszának. vagy legalábbis a nevét kölcsönözte neki jól oda. persze ha már itt tartunk, akkor mai pen rai ki kell jelentse, hogy a james bond könyvek eredetiben meglehetősen soványka irományok, és ernő barátunk épületei lényegesen érdekesebbek, ha másért nem is, azért bizonyosan, mert minden notting hill karnevál az egyik tövében zajlódik, így nekünk mint a karnevál minden évben elkötelezett látogatójainak is retinánkba ivódott a zöldes fűfelhő mögött felsejlő épület.

node visszatérve brownjohn-hoz, a design museum-ban van egy átfogó kiállítása (olvas itt), amelyet végignézvén nem is annyira a james bond nyitó szekvenciáit tartanánk a legfontosabbnak, hanem a tipográfiáját. mint ismert és már írogattunk róla, mai pen rai-t rettenetesen lenyűgözi a tipográfia, így brownjohn művei sem kevésbé. no meg akár a james bond szekvenciákban, a meztelen hölgyek itt is előjönnek, ezúttal nem fény pásztázza őket, hanem kalligráfia. persze kebel meg kalligráfiána későbbi alkotókat is rendesen ihletett. de nemcsak a lágy, meleg öl csal, nemcsak a vágy, de odataszit a muszáj is, így mindenkinek javasoljuk mélyedjen el benne. alaposan…

hogy a mostani james bond hogy is jön ide? no hát mai pen rai szerint ennek az elején van az eddigi legjobb bevezető szekvencia (zenét leszámítva). a kártyákból összereppenő vizuális világ, kártyák és képek keveredése (sic!), fraktálszerű széthullása és sziluettjük tánca nagyon ott. minden tisztelt olvasónak csak javasolni tudjuk.