az, hogy a science magazin fennállásának 127 éve alatt nem jelentetett meg zeneelméleti témájú írást, nem meglepő. annál meghökkentőbb, hogy ezek után 2006-ban ezt megtette tymoczko írásával. a hangok vizualizációjáról már írtunk egy másfajta megközelítéssel. egyrészt persze ez valahol nagyon dícséretes, de az sem csoda, hogy az írás mondjuk nem a nature-ben jelent meg.

miután a science magazine meglehetősen múlt századi infofasiszta módon csak előfizetőknek teszi hozzáférhetővé az anyagot (még hónapok elteltével is), így csak egy referáló oldalra tudunk mutatni összefoglalásért (itt). az anyag velejének tűnő pdf file és pár videó illusztráció elérhető (itt, itt, itt és itt).

itt man pen rai-nél cinikusan szemléljük persze ezt az irományt, egyrészt mert a kellően obskúrus formulák mögé rejtőző anyag nem tűnik túl velősnek, ha már erről az oldalról, akkor inkább a zene toposza vagy a mester maga (előbbi alapos, utóbbi jól szól). no és persze a videók sem segítik túlzottan a dolgokat, elég gyatrácskák. tymoczko első sorban gyerekek zeneképzésére szeretné rendszerét használni, esetleg számítógépes zeneszerzésre, előbbi esetén egy jó pedagógust felülmúlhatatlannak tarunk, utóbbinál meg félünk, hogy nagyon muzak lenne a dolog.

meg persze az eleve jelenlévő dilemma akkor is marad, mennyiben releváns a ma zenéjében a tizenkéthangúság, ne adj isten a különböző hangsorok. akik hasonlóképp látják a dolgokat, azoknak javasolnánk egy kis kávét kikapcsolódás gyanánt.