a sound art session sorozat egy picit el lett hanyagolva, így most egy újabb bejegyzést szentelnők neki. a xx-ik ill xxi-ik századi hang kétségkívűl egyik legfigyelemreméltóbb aspektusa a véletlenszerűség. a teljesen “rendezett” szerkesztési elvek mentén kent darabokkal ill. talán konkrétan előszőr leginkább a tizenkétfokú metódussal szemben rajzolódik ki az ellenpólus. a véletlen műveletek (chance operations), extrém eseteként a fehérzaj ill. a kellemesebb irányított akár sztochasztikus akár markov folyamatok mentén, ill. genetikai folyamatokhoz hasonlóan.

időrendbeli felsorolás slágvortokban, a teljesség minden igénye nélkül, csak agyunkon végighasítva :-

• talán joseph haydn filharmónikus vicce lenne történetileg az első (1790) említésre méltó véletlen által irányított darab, de mindenesetre wolfgang amadeus mozart 1792-es kocka vetéssel irányított csíntalansága nyerte el a leghíresebb címet (mint első legalábbis)
• marcel duchamp állítja szembe a rögzítettet és a szabadot 3 standard stoppages (1913-1914) c művében, remek leírás itt, érdemes elolvasni. ez ugyan önmagában a vizualitás felől közelít, de hamarosan elvezet az erratum musical-hoz, mely persze duchamp első zenei műve is, ahol a kalapból kihúzott hangjegyek írják a lejátszandó zenét
• brian eno & peter schmidt 1975-ös “kerülő stratégiák” kártyái a művészi kreativitás növelésére, itt online könyv
• john zorn (nyc) lacrosse (1977) darabja megkerülhetetlen, ill. az egész improvicációs felhozatala remek, itt többlet információ,érdemes átolvasni. zenei játékait ill. improvizációit mauricio kagel ihlette (itt egy riport vele, ami elég jól megmutatja a gondolat világát, a képek nagyságáról nem is beszélve)
• dick raaijmakers ping pong (1983), akinek a véletlen művészete c. könyve szorosan kapcsolódik ennek a bejegyzésnek a témájához
• a mester christian marclay, guitar drag-je
• fortunato depero, futurista vázlat, a város hangjai, benyomások
• karlheinz stockhausen zyklus-a (1959), ütősökre grafikus kottával spirálba kötve, ott kezdi a zenéz ahol akarja
• john cage, ő úgy látszik mindig előkerül (és a mosolyával lehengerel). nemdetermináltság, melyet david tudor-ral adtak elő, 1 óra hosszú 1 perces történetecskék. és persze 4′ 33″ amiről már írtunk hosszasan, úgyhogy itt tessék, illetve az i-ching ihlette változás zenéje (1951) – itt belehallgathatunk. de említhetnők a “variációk” grafikus kottáit ahol átlátszó rétegek vannak egymásra helyezve, remek elemzés itt. és a fonográf zenét a karton és optikai hangszedővel. persze cage kapcsán akkor egyértelműen
• lucio fontana – a széthasított vásznaival és
• robert rauschenberg – a hófehér festményeivel, node vissza ahol voltunk
• earle brown darabjai grafikus kottákkal, melyeket alexander calder mobil szobrai ihlettek, és mint ez az oldal is mutatja ez az igazi openform
• végül, philip corner persze fluxus darabja, ecsetvonások egy papír darabon mint kotta

szándékosan nem említettük xenakis-t. vajon miért? kommentben várjuk a megoldásokat…