optronica – 1
Published 2007/03/16 by dna
londonban idén is megrendezésre került az optronica fesztivál, ahol mai pen rai tiszteletét. aki nem ismerné az optonicát, az addictive tv nevű formáció indította 2005-ben amikor is minden jegy elkelt pillanatok alatt. igen úgy van, valóban az addictive tv az a duó akik tavaly a szigeten a james bond cut-up-al vitték el a messze legnívósabb prod. pálmát. a honlapjukon pár klip ill. dvd-k megnéz.
kellemes meglepetés volt, amikor a helyszínre érkezve összefutottunk ms matthews-al – mint nézővel ezúttal -, egyből jobb kedvre derültünk, jó jel az, ha a hang legnagyobb élő dívája is érdeklődvén. most is örök mosollyal az arcán, utolsó – két évvel ezelőtti, egy dübörgő dub soundsystem tövében megesett – találkozásunk óta derékig érő hosszú haj és még átszellemültebb mosoly, elsőre rá sem. ezen túl ha már amúgy is szuperlatívuszok, akkor az is hozzátartozik, hogy az előadás az imax-ban, ami ugye a uk legnagyobb vetítővászna, öt double decker magasságával sunnyasztja a nézőt a székébe jól bele, a tizenegyezer wattos hangrendszerről pedig nem is. és persze a nézőtérre sör is be.
az első félidőben a semiconductor formáció lépett fel, két részből álló produkciójuk első fele a hangra reagáló kép volt (hang konzerv, kép generatív), itt főképp egyenesek és poligonok kerültek egy 3d térben fel különböző paraméterek alapján, ránézésre onset, hangerő és frekvencia irányította az algoritmust. látványilag elég satnya késő 80-as vektorok (annyit írjunk azért a javukra, hogy imax méretűre felzúzva azért minden vektor pixelesedik rendesen). ebben a felében az egyetlen érdekes elem amikor a poligonok puszta száma miatt valami fura lokális visszacsatolások és vibrációk kezdtek kialakulni, gyanítjuk nem szánt.
az első félidő második felében még mindig ők (semiconductor), csak itt kép vezérel hangot. gyönyörű zaj. no ez azért már ott. napkitörések mikro loop-jait megszerezvén különböző obzervatóriumokból, majd arra reagálván szekvenszált zaj. ezt érdemes, eredetiben beautiful noise.
a második félidőben a gitárt hendrix óta legjobban átértelmező fennesz szerkesztette a hangot és charles atlas a vizut. fenneszről igazán nincs mit mondanunk, pazar. messze nincs olyan gitáros aki többet, így hát max (msp) respekt. charles atlas-t gyakran említik mostanság. brainwashed, tate, etc, de szerintünk a mostani nem annyira, különösen annak fényében, hogy az x négyzetméteres vászon puszta dominanciája azért akaratlanul is átbillenti a néző fejét a vizualitás irányába, így amikor a hallott dolgok érdekesebbek, fura disszonancia. de hát ez.
érdekes módon másnapra atlas produkciója iránt is megenyhültünk, különösen, hogy a paparazzi fotóink végig dokumentálták így visszanéz. és be kell lássuk azért sok mindent nem vettünk észre, nagy az a vászon biza. úgy hogy ne legyünk olyan szigorúak a bejegyzés elejére az ő szettjéből egy nyissz. no nem triv.
optronica még folytatódik, mai pen rai következőre a kortárs japán audió és videó világába. watch this space…
You might also be interested in optronica 2, cous cous
amúgy semiconductor a két évvel ezelőtti sonic acts fesztiválhoz kiadott dvd katalógus legszebb darabját jegyzi. ha az előadás is olyan volt, mint az a kis klipp (nanowebbers, http://www.semiconductorfilms.com/root/nanowebbers/nanowebbers.htm), akkor no kalap. hamár paparazzi, látható valahol?
(feedback: jó ez a kis edit funkció a commentekhez)
olvasóink óhaja parancs. így.
a paparazzi-t csak derékmagasságból sötétben és megpróbálván nagyjából eltalálni a közepét a vászonnak, több kevesebb sikerrel, fürge őrök figyeltek, így elég rossz minőségűek (igazi paparazzi). a fenti képet is visszatorzítván rendes perspektívába. plusz egy két kép oda ill. visszaútról. miután nem a legjobbak ezért csak ideiglenesen itt les (pár napig):
Optronica IMAX
ha tisztelt olvasók megnézték, jelezzenek, utána elégetjük.
Ebből is látszik, hogy izlések és pofonok, mert ugye a hang legnagyobb élő divája legyen inkább Ms. Franklin.
attól tartok a kedves olvasó félreértette a hang szót, mely magyarban valóban lehet vox is és sonus is, itt mi az utóbbira utaltunk um. sound art kontextus. nos ezen a téren ms. franklin – tudomásunk szerint – még nem alkotott semmit ellentétben ms matthews-szal. aki.
úgyhogy a hang legnayobb élő dívája maradjon egyelőre csak ms matthews, az pedig hogy zenei kontextusban a jazz/soul vokalisták között mi a sorrend, nahát az pedig tényleg legyen ízlés kérdése
papa razzi. szépek a napkitörések. javaslat ennek kapcsán: (csak asszoc):
http://www.fleischfilm.com/html/film.htm
(nap kitörés ~ elektromosság..?)
főként a Gestalt c. munkát ajánlom:
http://www.fleischfilm.com/videos/Gestalt.mpg
(szerintem a film matematikai háttere szintén megérne egy bejegyzést)
éljenek a dívák
valoban jo a javaslat, mar szemeztunk vele egyszer itt, de meg nem kerult ra sor.
Az van ugye, hogy mit tekintünk művészetnek, a’la sound art. Nekem némelyik hajlítás by ms. Franklin eléggé khm, művészetnek tűnik a hangjával. Hogy olyant lehet. (Hogy igazán off-oljak: ettől függetlenül most inkább Lisa Ekdahl az istennő.)
Másrészt megírhatnád egyszer, hogy tképpen miért is a hangképzés mint olyan érdekel ennyire, tényleg érdekel, meg egyáltalán hogy alakult, hogy így.
Harmadrészt meg orbitális szemétség, hogy én nem tudok ilyen fesztiválokra járni, legfeljebb majd hamarosan néhány tavaszi fesztivál koncertre.
Hah, accidental tab bezárás után sincs edit gomb-e.
Na mindegy, csak esetleg gondoltam, hogy némi anyagot esetleg Ms. Matthews-tól átküldhetnél esetleg yousendit-en vagy ilyesmin, hogy.
nem kétséges, hogy ms franklin művész a szó minden értelmében. sőt nagyon is kedveljük. itt a sound art-ot a zenétől megkülönböztetve ebben az értelemben használjuk, egy relatíve új művészeti ág, kishazánkban sajnos nagyon kevés ember képviseletében (csak egy kis flame kedvéért mondjuk, hogy egy kézen megszámlálható. duplán.) egyébként itt a blog-on a “sound art” szóra rákeresve ennek történetét, gyökereit és képviselőit próbáljuk körbejárni, magyarul az elérhető anyag ugyanis nulla.
arról, hogy miért a hang majd egyszer írunk egy bejegyzést…