az egyik kedvenc művészeti rádiónk – melynek podcastjait előszeretettel (a legutóbbi csenddel foglalkozó műsoruk pl. fenomenális) – honlapját böngészve bukkantunk rá a sonoráma archívumára. az hogy ennek a kurátora elliott sharp, az már önmagában sokat jelent. a paletta eklektikus, xenakis-tól morricone-n át ayler-ig mindenről, úgyhogy mind a hangok mind a zene kedvelői is találhatnak csemegéket. van ott pár felvétel amin mai pen rai is tiszteletét, a legizgalmasabb valószínűleg ez volt, ahol mai pen rai egyik jazz ütős cimborájával a fesztivál közben a szomszédos temető kertjében kötött ki és meditált a zaj és a keletkezés összefüggéseiről. érdekes egybeesés – talán ezért is ez a mai bejegyzés -, hogy a szóban forgó muzsikus barátunk ma ért vissza karibi körútjáról, így hamarosan találkozás. móka, kacagás.