what is matter? never mind.
what is mind? never mind.

mai pen rai pazar pár napot töltött milánóban. most újra itt a nagy füstben, képernyőnk elõtt. nyilván olvasóink örömére, de mi most egy kicsit búskomoran. mert ugye nehéz a búcsú, pláne ha duplán és amikor nagyon is hiányzottak a rég nem látottak. a gépre már nagyon szomorúan. ilyen ez, orvosolja majd az idő vagy mi.
milánó amúgy kísértetiesen emlékeztet minket budapestre, még a nyugati aluljáróban vonagló zombi seregnek is meg van a talján megfelelője a centrale környékén. remek idő, bár épp most egy jottányival sem jobb az itteninél. mosolygós békés arcok (ok, azért itt akad némi különbség). herkentyűk, vino és veritas.
igazából a hangulat és a hozzáállás az ami valahol leírhatatlan. pár nap alatt elkeveredtünk egy squat (ez vajh mi magyarul) elé az utcán megrendezett hancúrba (úgyis mint vész és fejlődés), vj cucc a falon, kevert zene. rendőrség biztosít (no még egy diff). szürreális elhagyatott gyár, free jazz koncerten súroltuk zöldre barázdáinkat egy milánói jazz trombitással miközben ő a színpadra fel-felrohangált egy-egy mérföldnyi szóló erejéig. egy magányosan a como tó fölé magasodó lakatlan szállodában tekintgettünk az alpok és svájc felé, ahol egy remete festőpalánta meditálta lynch-i eszközökkel (erről írtunk itt) magát a parabolák és hiperbolák közé. majd betetőzésül meghallgattuk ryoji ikedától a c4i-t és a datamatics-ot. uff. az elsőre különösen rezonált az azt megelőző este egy kanális melletti beszélgetésünk a boltzmann agyakról (de ez majd még).
amikről sajna lecsúsztunk az ez, ez és ez.