jah shaka
Published 2007/05/07 by dna
“playing jah music strictly inna king david style”
az egyszer már említett jah shaka honlapját néha meg szoktuk nézni, így miután most hosszú hétvége, tegnap örömmel fedeztük fel, hogy újra dübörög a hangrendszer. ezúttal camden mezsgyéin és pont amikor amúgy is kedvünk.
először a xx/xxi-ik századot léptette át velünk a timeout által a világegyetem legmélyebb basszusait hivatalosan magáénak tudható hangmester, ott és akkor még mai pen rai három tagján kívűl csak ősraszták a közönségben. no mi már akkor is tudtuk, hogy ez távol a yardie-któl, amire időközben egyre többen is, így ma már egy multikulturális összmise.
a hangulat felizzításáról shaka tömegbevegyülő harcosai is rendesen gondoskodnak, így egy idő után imára mosolyult arcok tekintgetnek a hangrendszer irányába. persze a zene itt eszköz a szentmiséhez, így shaka maga is a közönség felől szemléli júdea harcos oroszlánjának, selassie-nak a hangrendszer felett lógó képét, hogy néha meg-meg állítva a kislemez alá odaimprovizált basszusvonalat, rewind után (ami egy deck-nél szünet majd újra) az extázist az egekbe fokozza. persze az, hogy kislemez formátumú a dubplate, az már önmagában sokat elárul a basszus tartományáról, de aki nem tapasztalta élőben mik is a léghullámok fizikai tulajdonságai, annak a hangfal előtt pár percig. merőben fizikai.
érdekesség, hogy shaka az analóg basszus generátora mellé beszerzett egy háromszög oszcillátort és egy rezonáns szűrőt, valamint egy rugós visszhangot, mindkettő gyönyörűen illik a fura ódon hangszettbe. a második ugye amúgy is dub tradíció, de az első az ami igazán ravasz egy dub mester kezében, a teljes acid generáció mit nem adott volna ezekért a felharmónikusokon végighasító hangokért.
hajnalban haza a kanális mellett, nosztalgia, új. jah.
Filed under sound
You might also be interested in shamdram, sound art – session 3
említett “átlagos dátumra eső estén” (1999.dec.31) lezajlott jah shaka bulin jómagam is jelen voltam, mint az egyedüli három nem csokoládé színűek egyike. mai pen rai komponistája javasolta az estéjt, amely úgy volt kiplakátozva, hogy “a világegyetem legmélyebb basszusai”. no, ez ebben a formában így igaz is volt.
parketta lábunk alatt 3 richteres földrengés folyamatát idézte, hangfal közelében majdnem kiszakadt a tüdőm… azóta sem hallottam partin mélyebb basszusokat.
olyan jól éreztem magam, hogy csak annyit mondtam mai pen rai komponistájának: “látom Istent”
aki teheti, hallgassa meg a kis csokit, páratlan élmény.
ahoj!
:.
hát mit is mondott lee scratch perry annak idején, a 70es évek dub-zivatarának derekán?
kerek perec. shaka pedig nagyon jól tudja ezt
nem hallottam még Jah Shakát, de David Tooptól a Hangok Óceánja is említi a 278-ik oldalon. Melyik albumát javasolnátok?