a brhad-aranyaka-up beszél egy olyan tűzről, amelynek “a ropogását halljuk, ha befogjuk a fülünket. amikor (a halálkor) távozni készül a testből, nem halljuk tovább ezt a zajt”. a vaikhanasa-smarta-sutra hozzáteszi, hohy a haldokló “harang hangját” hallja, mely a halál pillanatáig fokozatosan elenyészik. ugyanezt a jelet tulajdonítják a páli kánonban az istenek hangjának, a dn i. 152 szerint a “dévák és a jaksák hangjáról azt mondják, hogy hasonlítanak egy aranyharangéra”. haranghangot hallanak némely testhelyzetben és tantrikus meditáció során, például az anatha-cakrában (vö maha-nirvana-tantra v. 146). a nadabindu-up leír minden misztikus hangot, amelyet a jógi siddha-asana helyzetben végzett meditációja közben, a vaisnavi-mudra gyakorlata alatt hall. a dhhyanabindu-up, amelynek legfontosabb meditációja a misztikus om szótagra való összpontosítással kezdődik, ugyancsak említést tesz több különös hangról:

“a nada [a hang] a vinadandában [a hátgerincben] van… a közép hangja a tengeri kagylóéra hasonlít. … az akasa [elemhez tartozó] üreghez érve olyan, mint a páva rikoltása.”

ma is létezik indiában a radhaszvámi (radha soami) vallási szekta, amely az általuk sabd-jógának (a “hang jógájának”) nevezett, a “misztikus hangra” vonatkozó meditációt gyakorolja. központjuk a kapurthalához közeli beaszban van, ahol szép templomuk is áll. a következő meditációt írták le ott. a “szemöldök közére” való összpontosítással kell kezdeni, majd harang hangja jelzi először, hogy a sabd-meditáció érvényes. a meditáció egyik szakaszát a fölemelkedés érzése jelenti.vö. phelps, noha kevéssé érdekels, mert szinte semmi közelebbit nem árul el a technikáról.

a misztikus hangjelenségeket persze különbözőképpen értékelték. a kucsai buddhista szerzetes, fo tudeng meglátogatta kasmírt és india más tájait, 310-ben kínába érve számos varázslatot mutatott be, így a harangok hangjából jósolt.

muhsin-i-fani az indiai vallásokról szóló terjedelmes mű, a dabistan szerzője szintén szól az “abszolút hangon” (arabul saut muthaq), hindiül anahid való meditációról, amit általában azad awaz (“szabad hang”) néven emlegetnek. szerinte a misztikus hangokon való meditációt mohamed is ismerte (a “harang hangjainak”, saut mutluq revelációja), s hafiz azt említi négysorosában:

“senki sem tudja / hol lehet kedvesem

az egyetlen amit tudunk / hogy a harang hangja jő”

a dabistan így írja le a hangmeditációt:

“irányítsák a jámborok hallásukat és fölfogásukat az agyukra, s ha az éjszaka közepén, otthon, vagy a sivatagban vannak, meghallják azt a hangot ami az ő dikr-jük…”

némely misztikus arab szerző szerint a dikr előhívja azokat a zajokat vagy hangokat amelyek a “fej körzetében” hallhatók; “trombiták és cimbalmok” hangja, “víz, szél, nagyon hideg tűz, malmok, lódobogás, szélfútta levelek keltette zajok…” (ibm ata allah)