talán azért mert mai pen rai kora gyermekkora óta hegylakó, de legyenek azok a kártpátok csúcsai, a magas-tátra gerince, az alpok magaslatai vagy ezúttal európa csúcsai a hegyek mindig is szent áhítattal. persze nem véletlen, az isteneket is olimpiára és fujira. ezért is érdekes mindezt egy olyan országban, ahol még hitében az ember így a hegyről 8-9 óra mászás után leereszkedve a kis falucskákba az áhitat is marad.

ezeken az oldalakon is sokat vizsgáltuk a különböző archaikus világnézeteket – leginkább a jóga kapcsán – ám az ember egy alapvetően vallási tradiciókba dermedt és önmaga hitét, helyét definiálni képtelen hazából jőve könnyen tekintget a távolba mítoszok felé. gyanítjuk ennek világi torzulatai a sumér-magyar nyelvrokonság és hasonlók, de mivel ezeken az oldalakon politikától ltávol, így stop.

hammer time.

a másik ami odafenn igencsak megfog minket – és ezeken az oldalakon így vagy úgy körbejártuk – a csönd. nem az ahol el-elhallgatva fellélegzik az ember ha a zaj elül, hanem az a klasszikus ott ahol a madár se.

ezek fényében két különös – gyanítjuk olvasóink számára ismeretlen – javaslattal jönnénk. az első egy film, mely remekül idézi az általunk érzékeltetni kívánt hangulatot. az alpok tetején némasági fogadalmat tett szerzetesek mindennapjait mutatja be az a nemrég dvd-n is megjelent film, mely a mi lelkünkre igen nagy hatással. a filmben, melyben jóformán semmi és minden történik közel három órán keresztül, nélkülöz minden dialógust és kommentárt. lassú, szent, valóban nem a mai világ tempójában. a nézőt rádöbbenti, mennyire természetellenessé váltak mindennapjaink, akár használati tárgyainkat, szokásainat vagy a temérdek választási lehetőséggel elhazudott látszólagos szabadságunkat nézzük (ez utóbbi gondolathoz mindenképp javasoljuk ezt a videót illetve egy már említett fantasztikus filmet, mely erről). a profán ára.

az egyetlen dolog ami néha megszólal a filmben, az a gregorián ének és rögtön ehhez kapcsolódik második javaslatunk, amit szívünk szerint szónikus művészetekkel foglalkozók számára kötelezővé tennénk. a notre dame-i polifónia nagymestere pérotin hangjai a gregorián frázisait végtelenné nyújtó, már már korabeli granulációszerűen új dimenzióba emelő művei igencsak fület gyönyörködtetők és korát (1200!) messze megelőzik. kezdetnek talán ezt a lemezt tudnánk.