tegnap újfent rá kellett eszméljünk a zene és a rezgések oly gyorsan elfeledett fizikalitására. idén a már általunk többször is említett nagy kedvencünknek van a centenáriuma. kanyonoktól a csillagokig. ha lebontanánk az elmúlt öt évben általunk felkeresett koncerteket zeneszerzők szerint, bizonyára ő vezetne. de nem is véletlen, a sajátos nyelvezet, hangok és színek gyönyörű palettája. teljesen szakított a korabeli divattal.

múlt hónapban a már ugyancsak említett tanítványát hallottuk meditálni, tegnap pedig az apparition de l’église éternelle és a la nativité du seigneur-ral kápráztatott el minket a notre dam orgonistája. miután az írott sajtónak fenntartott helyek üresek voltak, így mai pen rai csipet csapata gyorsan el is foglalta, így sikerült a westminsteri apát mellett kikötnünk!

az embernek időről időre muszáj vagy a dub basszusainak, vagy a templomi orgona harsonáinak kitennie testét. hogy ráeszméljen. a húrelmélet az élet meg isten.