ha már lánc legyen markov:
na, és magam is tudom … talán hasznos, azonban fájdalmas tapasztatat. eksztakitusan hömpölygő, mégis magányos … megváltoztatott, azt hiszem. napról napra vetkőzzük le naivságunk csírájának burkait, de néha, ha magunkra maradunk, az akkor is fekete marad. na, és ilyenkor eszmélünk fel … talán hasznos, azonban fájdalmas tapasztatat. eksztakitusan hömpölygő, mégis magányos [...]

a dologban a legkülönösebb maga a hely volt. sosem gondolta volna, hogy egy teáscsészében a kanna körüli elliptikus  - már már kaotikus - pályán pörögve tapasztalja meg. mert hogy ekkora örömöt, ilyen felszabadult egyszerre jelen és bennevalót még soha. a baba özön kapcsán ugyan látott már felhőtlent, de ez más. egy újabb szint, felsőbb sőt [...]