markovskim
Published June 23, 2008 by dna
ha már lánc legyen markov:
na, és magam is tudom … talán hasznos, azonban fájdalmas tapasztatat. eksztakitusan hömpölygő, mégis magányos … megváltoztatott, azt hiszem. napról napra vetkőzzük le naivságunk csírájának burkait, de néha, ha magunkra maradunk, az akkor is fekete marad. na, és ilyenkor eszmélünk fel … talán hasznos, azonban fájdalmas tapasztatat. eksztakitusan hömpölygő, mégis magányos … megváltoztatott, azt hiszem de néha, ha magunkra, az így mosva fehérre minden hazugság … de az idő meg, és ilyenkor eszmélünk fel, és magam is tudom … talán hasznos, azonban fájdalmas. eksztakitusan hömpölygő, mégis magányos … megvált azt hiszem. napról napra vetkőzzük le naivságunk …
Filed under life, poetry, tech
You might also be interested in this