shalaim

Published 2009/12/24 by dna

mondrian

 

felérve a hegycsúcsra, csakugyan bőven kárpótolta a látvány szenvedéseimet. előttem volt jerusalem ódonszerű falaival; szemeim csakhamar meglátták azon pontot, melyet sóvárogva kerestek s ott merengtek a golgotha fölé épült, csonka tornya s merész kupolájával kimagasló szent sír templomán. feléledtek bennem a történet emléklapjai ábrahámtól bouilloni gottfried-ig. lelkesedéssel borultam egy sziklatömbre hálát adni istennek, hogy azon kegyelemben részesített, mely után millió és millió jámbor hívő hasztalan sóvárog, s áhítattal imádtam az istenembert, ki szeretete nagy művével innét az egész világot átalakítá…

Filed under life, poetry

You might also be interested in this

Comments (0)

Comments RSS - Trackback - Write Comment

No comments yet

Write Comment