most Viktor E. Frankl-t olvasva amúgy is ilyen hangulatban, de ha a kedves olvasó csak egy fontos dolgot tervezne tenni ezen a héten, akkor ha javasolhatnók az legyen az, hogy megnézi ezt a videót. a jobb agyféltekéről. meg amúgy mindenről.

felérve a hegycsúcsra, csakugyan bőven kárpótolta a látvány szenvedéseimet. előttem volt jerusalem ódonszerű falaival; szemeim csakhamar meglátták azon pontot, melyet sóvárogva kerestek s ott merengtek a golgotha fölé épült, csonka tornya s merész kupolájával kimagasló szent sír templomán. feléledtek bennem a történet emléklapjai ábrahámtól bouilloni gottfried-ig. lelkesedéssel borultam egy sziklatömbre hálát adni istennek, hogy azon kegyelemben részesített, mely után millió és millió jámbor hívő hasztalan sóvárog, s áhítattal imádtam az istenembert, ki szeretete nagy művével innét az egész világot átalakítá…

érdekes, különösen mind a nagyon kicsi, mind a hasonló ám nagy viszonya a védák tükrében. A tantrikus út c. könyvben található meg az alábbi, mely megdöbbentő módon kapcsolja össze ezt és ezt a korábbi bejegyzésünket:

az anyagi univerzumban a fejlődést mindig a tér, az idő és az okság fogalmai mentén értelmezzük. az idő szimpla és folytonos egy-dimenzió, mely a múltat a jövőtől elválasztja. a pillanat ezen folytonosság tovább nem redukálható egysége. egy nap 60 ghatika, egy ghatika hatvan vig-ghatika, egy vig ghatika hatvan lipta, egy lipta hatvan vilipta, egy vilipta hatvan para és egy para hatvan tattpata. Így egy nap 46,656,000,000 tatpará-ból, azaz pillanatból áll. ez fedi magát a változást (ill. annak adott pillanatát) is, vagyis az anyagi világban történő egy-pontnyi elmozdulást. az idő dimenziójában csak egyetlen pillanat valós, és az egész anyagi világ fejlődése ebben a pillanatban történik meg, a többi, a múlt és a jövő csak történet illetve potenciál. így az idő relatív és nincs objektív valósága. mindig kontextus függő. de a tér is relatív, mert ezt is viszonya ill. pozíciója határozza meg. ezek mind pedig csak véges értelemben valósak.

a hang a tér sajátos minősége. a hang általunk ismert fizikai oka az a hatás, mely a megszólaltatott tárgy molekuláinak rezgése által jön létre, melyek rezgésüket átadják az őket körülölelő levegő molekuláinak. és valóban, a hang egyre táguló koncentrikus körök sokasága gyanánt úgy terjed a térben, mint hullámok az óceánban. a hang a védák szerint finomsága alapján rangsorolható. nada, a világegyetem végső rezgése, mely a teremtés visszhangja (szuperszónikus); pashyanti, a spirituális értelemben felébredettek által hallható rezgések; hum, az alap rezgés, vagy a hang elemi formája (transzcendentális); para a nem-hallható, nem-manifesztálódott hang (vagyis transzcendentális nem-hallható hang, mely a csendnél lényegileg mélyebb); vaikhari, a világi tárgyak által keltett hang (pl. húr pengetése, felület ütése, stb); és a mahyama, a hallható hang és a belső rezgések közötti átmenet.

a hang mibenlétének alapja a védákban rettenetesen fontos központi tan, melyet számtalan tantra említ úgy mint sphotavada. ez a tantrikus mantrák alapja is mely a védikus szertartások független része. szótagok ismétlésével a testben keletkező vibráló ritmusokkal ébreszti fel a szellemi lényeget. a védák szerint minden, a legfinomabb gondolattól a legdurvább anyagi formákig ilyen rezgések sajátos kombinációjának eredménye. minden tárgynak így meg van a saját önhangja, mely energiájának egy leírása. a rezgés ezáltal nem oka, hanem (számos más egyéb mellett) egy következménye a hangnak.

a sphotavada doktrina ezáltal azt a felettébb fura, megmagyarázhatatlan tulajdonságot írja le, mely szerint létezik egy transzcendentális rezgések nélküli (így szuperszónikus) hang (háttér rezgés), mely hallhatatlan a normál fül számára. ezt a védák számos esetben néma, állandó ill. nem-megpengetett névvel illetik (anahata dhvani). ez a posztulátum pedig arra enged következtetnünk, hogy vákuum nem létezik. a világegyetem osztatlan egész, mely a vibrálások skáláján a teremtést megelőző prakriti-val tekinthető egynek (az ősi hang, melyet pedig az oksági feszültség hozott létre (um. ősrobbanás) a para sabda).

a doktrina azt is tartja, hogy a hangpotenciál végső minősége a csend. véges dimenziókban az általa gerjesztett rezgések fokai szülik a fényt és a dimenziókat. minden rezgés elemi tulajdonsága ennek függvényében az ereje és a struktúra, azaz hangmagasság, ritmus, frekvencia, sebesség és harmónia. így pl. egy tárgy önhangját eltalálva az alakváltozásra késztethető ill. akár meg is semmisíthető.

a mantra és yantra rituálékban a szótagok és vizuális megfelelőik használata pedig mindvégig a fentiek alapján történi.

- Lepke – mesélte – igen lepke voltam,
s a lepke vígan táncolt a napon,
és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi…
És felébredtem… És most nem tudom,

most nem tudom – folytatta eltűnődve -
mi az igazság, melyik lehetek:
hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét
vagy a lepke álmodik engemet? -

Én jót nevettem: – Ne tréfálj, Dsuang Dszi!
Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát! -
Ő mosolygott: – Az álombeli lepke
épp így hitte a maga igazát! -

Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán
valami mégis megborzongatott,
kétezer évig töprengtem azóta,
de egyre bizonytalanabb vagyok,

és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
már azt, hogy minden kép és költemény,
azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét,
a lepke őt és mindhármunkat én.

érdekes, hogy hol találkozunk újra szembe frey nevével… róla már írtunk de annó mi még nem neveztük nevén a gyereket, de ez a “valóság szerkesztés” nagyon frappáns. ja persze mindezt ennek a könyvnek kapcsán, a 800 nyomtatott példány pillanatok alatt elkelt, ám a pdf leszedhető hivatalosan és ingyen.

a fenti kép pár évvel ezelőtt készült, mikor indiában jártunk jóga mesterünknél. fura volt őt először élőben is látni, a rekkenő meleg és az irdatlan légszennyezés ellenére (bár ez puné-nek egy jobb része és messze nem közelíti meg mondjuk a bangkok-i könnyfacsaró levegőt) hihetetlen jól éreztük magunkat. sok mindent elkezdtünk új fényben látni…

…

node vissza. valószínűleg nyugati szemmel a legkevésbé értett védikus istenek Kālī és Shiva. mint mindenben persze itt is a kettős, de most nem erről. a félreértés valószínűleg abból ered, hogy Kālī a sötét anya, ki olyan írtásba kezd, hogy nyomában kő kövön nem marad és Shivá-nak kell lábai elé vetnie magát, hogy ebben megakadályozza. azért persze Shivá-t sem kell félteni, a világ pusztítója egy elég gyakran emlegetett jelző vele kapcsolatban. itt persze alapvetően arról van szó ami a nyugati ember számára teljesen idegen, hogy a pusztítás mint a teremtés előfeltétele jelenik meg, ahhoz, hogy új és szebb épüljön a réginek részeire kell bomlania, hogy autókatalizísban átalakuljon. nem megszűnik a régi, hanem egy folytonos átmenet az újba. változás. ami persze tovább változik. az egyes állomások lényegtelenek, illúzió. maga a folyamat az egyetlen valóság. persze Kālī másik neve az örök energia és ehhez hasonlóképp Shiva pedig az átalakító, ezen nevek már jobban érzékeltetik igazi funkciójukat.

kicsit kalandozzunk… szóval ha nem lenne változás akkor csak a néma csend lenne? maga a halál? a statikus üresség, a nihil? így van ez?

…

fizikában jártasabbak már valószínűleg sejtik mire készülünk itt. bemutatjuk a modern fizika egyik legmegdöbbentőbb aspektusát, nevezetesen azt, hogy űr (azaz tökéletes vákum) mint olyan nincs, Kālī és Shiva járják táncukat és még a látszólagos űrben is ők ott.

a dolog persze a heisenberg féle határozatlansági elvből indul ki. laikusoknak tömören ez annyiról szól, hogy a kvantumvilágban bizonyos tulajdonsági párosok össze vannak kötve oly módon, hogy az egyikről minél több információnk van a másikról annál kevesebb. például a hely és momentum egy ilyen páros. azaz pl. egy részecske helyét és energiáját egyszerre nem tudhatjuk. vagy vagy. mondaná kierkegaard.

ez persze teljesen újraértelmezi a vákum fogalmunkat, hiszen a vákum az definíció szerint egy olyan térrész lenne melyben nulla az energia. a probléma jól látható, egyszerre próbálom meghatározni meg a helyet és az energiát, azaz ellent mondok a heisenberg féle határozatlansági elvnek.

de mit is jelent ez? az egyik legmerészebb elméleti fizikai felfedezést, mely szerint tetszőleges “üres” térben mindig van valamennyi energia. ez az un. nullponti energia. tessék elolvasni a wikipédia oldalt, tényleg lenyűgöző.

…

apropó ez egy nagyon személyes bejegyzés, bár nem annak látszik. Kālī és Shiva táncukat járják és örvendeztetik mai pen rai-t

Juhtúrós sztrapacska

Hozzávalók 4 személyre

70 dkg krumpli, 35 dkg finomliszt, 2-3 gerezd fokhagyma, 1 tojás, 20 dkg juhtúró, 3 dl tejföl, 20 dkg füstölt szalonna, ízlés szerint só, őrölt bors, zöldfűszer.

A megtisztított burgonyát a reszelő legapróbb lyukú oldalán lereszeljük. A krumpli levet enged, ezt tartsuk meg, mert a hozzáadott liszt magába szívja majd. Kevés sóval, liszttel és 1 tojással – ízlés szerint 2-3 gerezd összetört fokhagymával – olyan sűrű galuskatésztát készítünk, hogy a tésztába állított főzőkanál meg se moccanjon. A tésztát forrásban lévő vízbe szaggatjuk, majd amikor a víz felszínére jön, leszűrjük és méltó helyére, egy szalonnazsírral kikent cserépedénybe szedjük.

Ezután máris gazdagíthatjuk a karakteres ízű brindzával, más néven juhtúróval – amit magyarlakta vidékeken erőstúróként is említenek. A legjobb minőségű juhtúrót Liptó és Árva vidékén készítik, innen csenghet ismerősen a liptói túró elnevezés – ami az erről a tájegységről származó, minőségi juhtúrót takarja. Tehetősebb helyeken tejfölt is adtak hozzá, sőt, van, ahol a juhtúrót először összekeverik a tejföllel, és így krémesebb állagban adják a sztrapacskához.

Zöldfűszerként leggyakrabban kaprot, de ízlés szerint petrezselymet vagy snidlinget is szórhatunk a tetejére. Annyi biztos, a ropogósra pirított szalonnakocka elengedhetetlen! Az apróra kockázott szalonnát serpenyőben megfuttatjuk, a zsírját rálocsoljuk a sztrapacskára. Ha készítéskor a még csak félig megpirult szalonnakockákat meglocsoljuk egy kevés tejjel, akkor igen mutatós és ropogós végeredményre jutunk. A juhtúrós sztrapacska ekkor már fogyasztható is, de van, aki arra esküszik, hogy akkor az igazi, ha egy fél órára 180 fokos sütőbe tesszük és hagyjuk az ízeket összeérni. Hagyományosan a juhtúrós sztrapacska mellé innivalónak savanyított tejterméket adtak: aludttejet, írót. Juhtúró helyett pirított káposztával vagy libatöpörtyűvel is tálalhatjuk a galuskát.

a receptet innen csentük…

felettébb érdekes kuriózum, field recording illetve mozdony rajongóknak kötelező…