most Viktor E. Frankl-t olvasva amúgy is ilyen hangulatban, de ha a kedves olvasó csak egy fontos dolgot tervezne tenni ezen a héten, akkor ha javasolhatnók az legyen az, hogy megnézi ezt a videót. a jobb agyféltekéről. meg amúgy mindenről.

úgy látszik van új a nap alatt, egy díj amiről ma előszőr és úgy tűnik nagyon is egyet. ünnepek alatt a szufi zenéjét de mégsem úgy hanem egy fura áttétellel bölcs akiről ma előszőr ám nagyon is. végül hogy a kör záródjon ő sem szereti ha köhögnek miközben zenél.

is it just us … or you see what we mean?

még mindig a jazz…

két kérdésben kérnénk szakértő vagy műkedvelő olvasóink véleményét, tippjeit :-

a minap szertartásszerűen végignéztük kubrick összes filmjét és még mindig úgy gondoljuk, hogy a sokak által éltetett odüsszeia bizony egy felületes szösszenet, és a riposzt fényében el is. node itt most nem. a ragyogás azonban újfent, bár ezúttal nem a folyosókon tekerő tekergő kölök és a minták játéka, hanem a hang. és a zene. minden darab egy korszakunkat, carlos moog-jától kezdve, bartóktól ligetin át egész penderecki-ig. pár évvel ezelőtt a ligeti darab jött volna át mint kedvenc, talán ugyanaz minket mint kubrick-ot, valószínűtlenül idegen hangzás. ligeti klaszterei és hangözönei számunkra talán az atmosphères-ben jönnek át legjobban, a dallam, harmónia és ritmus felszámolása után megmaradó hangszín és textúra nagyon ott. de itt a kubrick-i választás azért is szerencsés, mert ligeti korai darabjai bartók korai műveinek egy logikus folytatásai és az itt felhangzó bartók darab hasonlóképp egy előjegyzés nélküli és folyamatosan változó metrumban (ill. hiányában). a fúga aranymetszésbeli burjánzása pedig egy régebbi cikket, nem utolsó sorban pedig mivel mi éveket a forgatás helyszínén, így…

node.

az első kérdés – vajon miért is választott kubrick annyi magyar zenét a filmjeiben?

…

a fenti képen ábrázolt épület az adobe főhadiszállása. azok a fura szemaforok az épület tetején pedig egy állandó installáció részét képezik, itt lehet megnézni őket működés közben. szóval ez az installáció egy kódolt üzenetet sugárzott, amit végül a szilikonvölgyből ketten megfejtettek. nekünk eleve meglehetősen tetszik az ötlet, a mű entrópiájának ilyetén módon struktúrálása és újabb szemantikai hálóba helyezése és hasonlóképp figyelemreméltó a kódolt üzenet megválasztása, különösen a regénybeli kommunikáció és hatalom párhuzamának fényében.

a műbe ugyanis thomas pynchon the crying of lot 49 című műve sifírozódott. tudjuk, hogy van magyar fordítása, de szánt szándékkal nem a magyar címet, mert az már címben gyilkol. szóval egyrészt ez egy hihetetlen erejű könyv, másrészt itt is temérdek magyar referencia kerül elő, talán nem annyi mint másik könyvében az against the day-ben (lásd például ezt az oldalt, mert a tiszai nagyszálló portását ugye nyilván miklósnak)…

próbáltunk utánajárni, a bl-ben is minap a leplet lerázandó, de pynchon úr titkolódzása nem segítette munkánk, szóval a második kérdés a tisztelt olvasőkhoz itt is – miért?

megint elkapott a tipográfialáz minket, amikor szembe kerültünk julian popp bit.fall dmax-ával. dokumentumfilmként is szimpatikus, de most nem idézzük be, tessék a linket meglátogatni. tipográfia és technológia tökéletes elegye. ugyan többen is rávilágítottak, hogy ezt a jeep is, de akár előbb, akár később volt abból nekünk biza hiányzik mr sanctus.

amúgy a tipóra most épp újonnan kiszemelt áldozatunk, olga hívta fel figyelmünket. nagyon kelleti magát, gyönyörű a drágánk, kárhogy még nem beszerezhető. viszont olgácska kapcsán elkalandoztunk az alkotók honlapjaira, pl. ide és ide és meg kell állapítsuk – minden intelemmel ellentétben, igenis tipográfusoknak kell honlapokat tervezni. üdítő élmény.

az egyik legfurább élmény persze a tour de france a nagy füstben. miután mi több mint három éven át toltuk napi átlag 20 km-ünket egyetlen trek-ünkön esőben, hóban és a napsütötte repce földek mellett, így muszály volt megnéznünk. lenyűgöző, bár a szemünk előtt elsuhanó – oh de igen gyors – kerékpárosok látványa egy idő után kicsit lefárasztván; így megelégedve battyogtunk haza, hogy tisztelegjünk a hősök előtt egy kihagyhatatlan kerékpáros filmmel. mindenkinek melegen ajánljuk.

alighanem az egyik legtöbbet megerőszakolt matematikai idiómák egyike az aranymetszés. filmekben, könyvekben, laikus matematikusjelöltek körében újra és újra megjelenik, new-age és boszorkány magazinok számtalan iterációit nem is említve. a tőzsdén gyorsan meggazdagodni szándékozóknak pedig egész teóriát kerekítettek az aranymetszés köré a mintákat kutató elliot hullámelmélettel, míg a gyógyulni vágyóknak ott a szent geometria minden bajukra gyógyír gyanánt. érdekes, hogy a pi-ben is hasonló köntösben kergeti spirituális és anyagi céljait a főhős, kiváncsiak vagyunk vajh aronofsky ezt ebből a perspektívából szemlélte-e…

aranyközép vagy amit akartok.

általában a fí betű jelöli, a görög szobrász fídiás után, aki a pantheont is aranymetszések segítségével tervezte, mindenhol az isteni arányt követve. nyilván az aranymetszés népszerűségének egyik oka az, hogy egy könnyen érthető fogalomról van szó, a másik pedig hogy szinte akárhova néz az ember szembe kerül vele. még ott is ahol nincs.

olyannyira, hogy maga az aranymetszés ill. aranyközép szó nem is jelenik meg egészen 1914-ig theodore cook egyik könyvéig. ráadásul cook volt az, aki a ma aranymetszésként ismert 1.618…-at tekintette először annak, előtte 0.618… volt a szóban forgó arány. eredetét tekintve írásban előszőr luca pacioli említi a divina proportione c. könyvében, valószínűleg leonardo da vinci is innen kapja az inspirációt, hogy műveiben használja. ekkor még – mint a könyv címe is sugallja – az isteni arány névvel szerepelt az irodalomban és minden bizonnyal martin ohm (georg ohm az ellenállások törvényeinek megfogalmazójának testvére) említi először arany jelzővel 1826-ban egy könyvének lábjegyzetében.

nos nem szándékunk végigjárni az aranyközép minden aspektusát, erről számtalan könyv szól és nem is szándékunk újra fiatalkori bakijainkat megismételve felettébb kétes irányokba elcsámborogni, így most az aranymetszés egy eddig valószínűleg sokak által nem ismert aspektusát szeretnénk feltárni, amely érdekes reflexió egy már régebben írt cikkünkre, másrészt rezgés/hang tematikánkba is remekül illeszkedik.

 —

az arányt felírhatjuk egyrészt a mindenki által ismert alakban:

ez így nem túl érdekes önmagában. sokkal érdekesebb az alábbi alakja

ez a szám bizonyos értelemben “a legirracionálisabb szám”, hiszen a lehető leglassabban konvergál (csupa egyes lévén). kevésbé pongyolán megfogalmazva, tetszőleges x számhoz adható egy olyan c(x) konstans, mely megmutatja az milyen nehezen approximálható racionális számokkal, méghozzá az alábbi módon

p és q egész számok révén könnyen megmutatható, hogy a konstans akkor a legnagyobb, ha x az aranyközép.

 —

node lassan konvergáló tulajdonsága a püthegóreusok megzavarásán túl persze igen fontos a fizikában is, mely jelentkezik is a kolmogorov-arnold-moser tételben. a tétel teljesen integrálható hamilton rendszerek perturbációjaival foglalkozik. a dolgokat leegyszerűsítve ezek azok a klasszikus mechanikai problémák ahol a rendszer megőrzött kvantitása maximális, ilyen pl. a harmonikus oszcillátor. ezeknek a rendszereknek az az érdekessége, hogy az idő előrehaladtával a rendszer állapotai tóruszok mentén rajzolódnak ki.

példának okáért, általában ha n darab számmal írható le egy rendszer egy helyzete, akkor n darab szám kell a momentumának leírásához is, így egy 2n dimenziós állapotteret kapunk. azonban ha n darab különböző megőrzött kvantitás van a rendszerben (a maximum megengedett), akkor a térbeli állapotok n dimenziós tóruszok mentén alakulnak és amennyiben a rendszer kiinduló állapota az egyik tóruszon van, úgy az örökké a tóruszokon is marad, körbe-körbe spirálozódva.

szemléltetés gyanánt pl. az egy dimenziós esetben (az egy dimenziós tórusz a kör), a meglendített inga a kezdeti állapotba visszaér (körbe), majd megkezdi a kört előről. itt a helyzet és momentum egyaránt ”körben” jár. ahogy a dimenziószám nő a dolog bonyolultabb lesz, ha pl. n db. lengő ingáról van szó akkor ezek mozgása csak akkor lesz periódikus, ha lengési frekvenciáik aránya racionális.

a fentebb említett tétel arról beszél, hogy mi van, ha egy ilyen rendszert megzavarunk. általában ekkor a rendszer már nem lesz teljesen integrálható és érdekes módon a racionális frekvencia arányokkal rendelkező rendszerek szétesnek rezonancia következtében. periodikus viselkedés helyett a rendszer kaotikusba megy át. irracionális frekvencia arányú rendszereket vizsgálva azonban ezek stabilabbak, jobban ellenállnak a beavatkozásnak. sőt, minél irracionálisabbak a frekvencia arányok, annál nagyobb zavar kell ahhoz, hogy ebből kizökkenjenek. a fentebb említettek fényében már látható mondanivalónk, a legstabilabb ilyen rendszer az, ahol ez az arány maga az aranymetszés, ezzel kerülhető el legjobban a rezonancia.

a mechanikus hangszerek ill. hanggernerátorok többször szerepeltek ezeken az oldalakon. a mechanikus balett témája sem áll messze a megcélzott (és néha huss mellettünk elsuhanó) tárgyalandóktól. a relatíve új és már említett kinetica múzeum úgy néz ki stafétabotot át a tate modern-től és az ica-től, gyakorlatilag már gyakrabban ott. most a mechanikus kabaré színház állít ki, ami leginkább azért érdekes, mert régen ki nem állhattunk semmiféle bábtámadást (néha egészen futrinkázott a hideg a hátunkon), de ez ott. ennek ellenére mégsem az ő youtube videójuk ide, hanem egy gyakran emlegetett kedvencünké hamár mechanikum. rich ragsdale keze munkáját dícséri a kép, a hangot pedig cage preparálta. íme :-