“egész beállítottságom, nemcsak a zenében, hanem minden vonatkozásban az, hogy semmit sem veszek készpénznek. ha valamit állítanak és az szépen hangzik, megnézem, mi mögötte a valóság. szép szólamok, tetszetős gondolati építmények, filozófiai rendszerek általában eléggé hidegen hagynak.”

régi vágyunk valóra mikor tegnap láthattuk nagy kedvencünk eleddig legalaposabb kiállítását. nem tudjuk hány szemfüles olvasónknak, de ezen oldalakon már mint címkép is, ugyan meglehetősen transzformálva. akárcsak. lenyűgöző.

no de ez inkább önmementó - ill. pár angliai olvasónknak javaslat -, alapvetően nem.

annó miklóstól kaptuk meg azt a könyvet mely mind zenei mind érzelmi vontakozásban meglehetősen nagy hatással volt ránk. a hiba esztétikája többszörösen is fontos ezeken az oldalakon mint azt már, így a kétszer lefűzött ív (ragasztott tán?) miatt egy részét sose, egy másikat meg loop szerűen hurokba. és íme most az oldás.

többször idézett forrásunkon - előtte újra fejet - a könyv. mindenkinek.

persze szürjekció is lehetne, de valószínűleg nagyban össze. szóval tegnap merő véletlenek folytán a bbc 3 rádió stúdiójában ahol épp a jazz fesztivál kapcsán - ó igen, megint eljött, itt van újra - felvételek. tom arthurs-ra igencsak oda kell majd figyelnünk a maxmsp és kürt együttese felettébb. mi sem mutatja jobban, hogy a külsőből ne, mint david sanchez esete, puerto ricói kartell külcsínye ellenére amúgy egy kifejezetten megnyerő fickó meglehetősen tudatos filozófiával. martin taylor nagyjából mindent megszemélyesít abból ami miatt nem szeretjük a jazz gitárosokat, dehát ez. ja és miért injekció? mert direkt injekció így mint ha most már. ha meg spotting akkor persze taylor vanden-ja, az örök mega és a címkép adó.

már majdnem két éve, hogy körbejártuk a szinesztézia kérdését, azonban most egy olyan remek dolgozatba futottunk bele, amelyre hivatkoznunk kell. igen, úgy látszik ennek a tanulmánynak a szerzője is egyet ért velünk és megkerülhetetlennek látja robin fox munkásságát. a teljes dolgozat letölthető pdf-ben innen.

lecsendült a húr.
a zene megismerte
érzeményeim.

mi van itt kérem? mi ez a csoda? épp tegnap örvendeztünk a hangjegy, kotta és kalligráfia szinergiáján és nolám ma mit lelünk? will redman könyvét.

és nehogy az “előadásokat” elfelejtsük meghallgatni! ütősöktől max/msp-ig mind itt.

a könyv pdf-ben innen.

kedvünk lett interpretálni jómagunknak is. hamarost.

i am interested in gradiations between speech and song and … the things folk and jazz singers do…

a kalligráfia és a hangok világa iránt hasonképp érdeklődők felettébb örvendezhetnek újra, a már már többször poraiból feltámasztott ubuweb-en megjelent egy - egyik kedvencünk által szerkesztett - alapmű pdf változata.

nem és örvendezünk. újjongunk!

kényszer letölt innen.

is it just us … or you see what we mean?

we love this.

pár bejegyzéssel ezelőtt említettük cordobai utunkat, most mégsem a fesztivál résztvevőit, hanem pár jóbarátot mutatnánk be. ha már kedves olvasónk letippelte, hogy ugyan ne a youtube-on vergődjünk már azzal a videóval van annál jobb is. pirosas zöldes italos füstös este, mai pen rai felettéb jól. ide vissza hamarst.

ha már lánc legyen markov:

na, és magam is tudom … talán hasznos, azonban fájdalmas tapasztatat. eksztakitusan hömpölygő, mégis magányos … megváltoztatott, azt hiszem. napról napra vetkőzzük le naivságunk csírájának burkait, de néha, ha magunkra maradunk, az akkor is fekete marad. na, és ilyenkor eszmélünk fel … talán hasznos, azonban fájdalmas tapasztatat. eksztakitusan hömpölygő, mégis magányos … megváltoztatott, azt hiszem de néha, ha magunkra, az így mosva fehérre minden hazugság … de az idő meg, és ilyenkor eszmélünk fel, és magam is tudom … talán hasznos, azonban fájdalmas. eksztakitusan hömpölygő, mégis magányos … megvált azt hiszem. napról napra vetkőzzük le naivságunk …