érdekes, hogy hol találkozunk újra szembe frey nevével… róla már írtunk de annó mi még nem neveztük nevén a gyereket, de ez a “valóság szerkesztés” nagyon frappáns. ja persze mindezt ennek a könyvnek kapcsán, a 800 nyomtatott példány pillanatok alatt elkelt, ám a pdf leszedhető hivatalosan és ingyen.

a fenti kép pár évvel ezelőtt készült, mikor indiában jártunk jóga mesterünknél. fura volt őt először élőben is látni, a rekkenő meleg és az irdatlan légszennyezés ellenére (bár ez puné-nek egy jobb része és messze nem közelíti meg mondjuk a bangkok-i könnyfacsaró levegőt) hihetetlen jól éreztük magunkat. sok mindent elkezdtünk új fényben látni…

…

node vissza. valószínűleg nyugati szemmel a legkevésbé értett védikus istenek Kālī és Shiva. mint mindenben persze itt is a kettős, de most nem erről. a félreértés valószínűleg abból ered, hogy Kālī a sötét anya, ki olyan írtásba kezd, hogy nyomában kő kövön nem marad és Shivá-nak kell lábai elé vetnie magát, hogy ebben megakadályozza. azért persze Shivá-t sem kell félteni, a világ pusztítója egy elég gyakran emlegetett jelző vele kapcsolatban. itt persze alapvetően arról van szó ami a nyugati ember számára teljesen idegen, hogy a pusztítás mint a teremtés előfeltétele jelenik meg, ahhoz, hogy új és szebb épüljön a réginek részeire kell bomlania, hogy autókatalizísban átalakuljon. nem megszűnik a régi, hanem egy folytonos átmenet az újba. változás. ami persze tovább változik. az egyes állomások lényegtelenek, illúzió. maga a folyamat az egyetlen valóság. persze Kālī másik neve az örök energia és ehhez hasonlóképp Shiva pedig az átalakító, ezen nevek már jobban érzékeltetik igazi funkciójukat.

kicsit kalandozzunk… szóval ha nem lenne változás akkor csak a néma csend lenne? maga a halál? a statikus üresség, a nihil? így van ez?

…

fizikában jártasabbak már valószínűleg sejtik mire készülünk itt. bemutatjuk a modern fizika egyik legmegdöbbentőbb aspektusát, nevezetesen azt, hogy űr (azaz tökéletes vákum) mint olyan nincs, Kālī és Shiva járják táncukat és még a látszólagos űrben is ők ott.

a dolog persze a heisenberg féle határozatlansági elvből indul ki. laikusoknak tömören ez annyiról szól, hogy a kvantumvilágban bizonyos tulajdonsági párosok össze vannak kötve oly módon, hogy az egyikről minél több információnk van a másikról annál kevesebb. például a hely és momentum egy ilyen páros. azaz pl. egy részecske helyét és energiáját egyszerre nem tudhatjuk. vagy vagy. mondaná kierkegaard.

ez persze teljesen újraértelmezi a vákum fogalmunkat, hiszen a vákum az definíció szerint egy olyan térrész lenne melyben nulla az energia. a probléma jól látható, egyszerre próbálom meghatározni meg a helyet és az energiát, azaz ellent mondok a heisenberg féle határozatlansági elvnek.

de mit is jelent ez? az egyik legmerészebb elméleti fizikai felfedezést, mely szerint tetszőleges “üres” térben mindig van valamennyi energia. ez az un. nullponti energia. tessék elolvasni a wikipédia oldalt, tényleg lenyűgöző.

…

apropó ez egy nagyon személyes bejegyzés, bár nem annak látszik. Kālī és Shiva táncukat járják és örvendeztetik mai pen rai-t

Juhtúrós sztrapacska

Hozzávalók 4 személyre

70 dkg krumpli, 35 dkg finomliszt, 2-3 gerezd fokhagyma, 1 tojás, 20 dkg juhtúró, 3 dl tejföl, 20 dkg füstölt szalonna, ízlés szerint só, őrölt bors, zöldfűszer.

A megtisztított burgonyát a reszelő legapróbb lyukú oldalán lereszeljük. A krumpli levet enged, ezt tartsuk meg, mert a hozzáadott liszt magába szívja majd. Kevés sóval, liszttel és 1 tojással – ízlés szerint 2-3 gerezd összetört fokhagymával – olyan sűrű galuskatésztát készítünk, hogy a tésztába állított főzőkanál meg se moccanjon. A tésztát forrásban lévő vízbe szaggatjuk, majd amikor a víz felszínére jön, leszűrjük és méltó helyére, egy szalonnazsírral kikent cserépedénybe szedjük.

Ezután máris gazdagíthatjuk a karakteres ízű brindzával, más néven juhtúróval – amit magyarlakta vidékeken erőstúróként is említenek. A legjobb minőségű juhtúrót Liptó és Árva vidékén készítik, innen csenghet ismerősen a liptói túró elnevezés – ami az erről a tájegységről származó, minőségi juhtúrót takarja. Tehetősebb helyeken tejfölt is adtak hozzá, sőt, van, ahol a juhtúrót először összekeverik a tejföllel, és így krémesebb állagban adják a sztrapacskához.

Zöldfűszerként leggyakrabban kaprot, de ízlés szerint petrezselymet vagy snidlinget is szórhatunk a tetejére. Annyi biztos, a ropogósra pirított szalonnakocka elengedhetetlen! Az apróra kockázott szalonnát serpenyőben megfuttatjuk, a zsírját rálocsoljuk a sztrapacskára. Ha készítéskor a még csak félig megpirult szalonnakockákat meglocsoljuk egy kevés tejjel, akkor igen mutatós és ropogós végeredményre jutunk. A juhtúrós sztrapacska ekkor már fogyasztható is, de van, aki arra esküszik, hogy akkor az igazi, ha egy fél órára 180 fokos sütőbe tesszük és hagyjuk az ízeket összeérni. Hagyományosan a juhtúrós sztrapacska mellé innivalónak savanyított tejterméket adtak: aludttejet, írót. Juhtúró helyett pirított káposztával vagy libatöpörtyűvel is tálalhatjuk a galuskát.

a receptet innen csentük…

felettébb érdekes kuriózum, field recording illetve mozdony rajongóknak kötelező…

ma reggel, evvel mosolyt csalt arcunkra a boldogság

a fascinating documentary from the bbc on the life of timothy leary…

“the world was not the consequence of an inexorable chain of cause and effect. like a modernist work of art, there is no necessity about it at all, and god might well have come to regret his handiwork some aeons ago. the creation is the original acte gratuit. god is an artist who did it for the sheer love or hell of it, not a scientist at work on a magnificently rational design that will impress his research grant body no end.”

valószínűleg a legjobb review amit erről a könyvről olvastunk…

…

és első bejegyzésünk weblogger-el…

oké, ez utóbbi még egy kicsit zaccos…

“don’t play what’s there. play what’s not there…”

valamelyest (?) megmagyarázza miles-nak a nyolcvanas évek végi repertoárját (hmm), hogy ekkor már elég sokat festegetett. június 1-6-ig ezt ki is állítják londoban. képek és festmények jo gelbard, miles akkor élettársának gyűjteményéből. mai pen rai ott.

a helyszín:

London The Exchange Court Gallery,
Maiden Lane,
Covent Garden, London

1-6 June, 11:30AM-6PM
tel: 020 7420 4300

eljött at idő, mai pen rai újra hátára zsákját és bejárja a felkelő nap országát. visszatérve. megihletve. jelentkezünk.

Gödel spent the second half of his life absorbed by philosophy. Despite his experiences in Europe, he believed that “the world is rational.” He was an optimist and a theist; and although he thought that “religions are for the most part bad,” he insisted that “religion [itself] is not.” A deity was at the centre of his metaphysics. He entertained speculations about the afterlife, arguing that “the world in which we live is not the only one in which we shall live or have lived.” He dismissed the Darwinian theory of evolution and declared flatly that “materialism was false.” He was a mathematical Platonist, arguing with boldness that the human intellect is capable of perceiving pure mathematical abstractions, just as the human senses are capable of grasping material objects.

ki gondolta volna? mai pen rai világszemlélete gödeli tükörben. felettébb érdekes cikk itt…